Jerger Krisztina életrajz

Jerger Krisztina életrajza

Jerger Krisztina 1948. szeptember 5-én, Budapesten született Jerger Sándor és a lengyel származású Sobol Barbara házasságából. Gyerekkorában Jerger Krisztina többször is járt Lengyelországban, ahol a lengyel kulturális élet, azon belül is Tadeusz Kantor darabjai megerősítették érdeklődését a művészet iránt. A középiskolai tanulmányai végére világossá vált számára, hogy művészettörténetet szeretne tanulni Varsóban, mivel azt főszakként Magyarországon nem lehetett hallgatni. 1966-ban sikeres felvételi vizsgát tett a Varsói Tudományegyetem művészettörténet szakára, a szükséges minisztériumi engedélyt azonban külföldi tanulmányai elindításához csak hosszas küzdelem árán sikerült a megkapnia. 

Fotó: Villányi Csaba és Salát Zalán Péter

Egyetemi tanulmányait végül 1969-ben kezdte el az egyetem lengyel nyelv szakán. Hosszas bürokratikus küzdelmek miatt lekéste a kétévente indított művészettörténet szakot, amelyet így csak egy év múlva, 1970-ben kezdett meg. Jerger Kriszta számára az egyetem új szemléletet adott, a lexikális tudás helyett a hangsúly inkább a művek és kontextusuk értelmezésére, továbbá a személyes interpretációra került. Később, kiállításrendezéseiben ez a szemlélet erőteljesen megmutatkozik. Harmadév végére Jerger számára világossá vált, hogy nem művészettörténészi kutatómunkával, hanem a kortárs művészet gyakorlatibb oldalával szeretne foglalkozni. Erre Varsóban lehetősége is nyílt: a hatéves egyetemi képzésen ugyanis az elmélet mellett a gyakorlati oktatás is nagy hangsúlyt kapott. Harmadévtől már kiállításrendezéssel és látványtervezéssel is foglalkozhatott, és a galériák működéséről is tapasztalatot szerezhetett. 

Kiállításrendezői tevékenységére a kortárs lengyel színházi világ nagy hatást gyakorolt. Rendszeresen látogatta Jerzy Grotowski, Tadeusz Kantor és Józef Szajna előadásait. Felismerte, hogy a színház dramaturgiája és a kiállítások megkomponáltsága jól alkalmazható eszköz a nézők figyelmének irányítására és a befogadás elősegítésére. Ez a szakmai felfogás tovább erősödött, amikor Szajna galériájában kezdett dolgozni. Szajna Teatr-Galeria nevű intézménye kortárs képzőművészeti kiállítások bemutatása mellett nonverbális színházi előadásoknak is helyet adott, ahol kizárólag vizuális eszközökkel, expresszív látványvilággal és díszletekkel dolgoztak. Jerger sokat tanult Szajnától, elsajátította a térrendezést és az expresszív színházi látványvilágot, amelyet később kiállításrendezési gyakorlatában elengedhetetlen formai szempontnak tekintett. Az egyetem befejezése után egy évvel, 1977-ben tért vissza Magyarországra. 

Magyarországon a Műcsarnokban kapott munkát mint kiállításrendező és művészettörténész. Mentora, Frank János bevezette őt a művészeti közegbe, segített kiépíteni saját csatornáit, és szakmai támogatást biztosított neki. Jerger Krisztina a Józsefvárosi Galériába is Frank közvetítésével került, ahol 1978 és 1982 között, Fajó János galériavezetése alatt számos kiállítást rendezett. Közülük a legemlékezetesebb a SZATYOR és a SZÉK című munkák voltak. Jergernek a hetvenes évek végén a Műcsarnokban rendezett kiállításai karakteresen eltértek a korabeli tárlatok rendezési módjától. Korai kiállításrendezési gyakorlatában erősek voltak a lengyelországi impulzusok: ahogy az egyetemi oktatásban szerzett személyes interpretáció keveredett a Teatr-Galeriában is bevált, a színházi munkából már ismert, nonverbális kommunikációs eszközökre épített vizuális gondolkodással. Ez az expresszív gyakorlat leginkább a Gustaw Zemla- és Székely Vera-kiállításokban jelent meg, ahol Jerger a befogadó interpretációját elősegítve olyan bemutatási módokat alkalmazott, amelyek során a műveket erőteljes érzések átadásán keresztül keretezte. A nyolcvanas évek elején rendezett kiállításaiból kiemelkedik még a Nicolas Schöffer-, a Láthatóvá tett világ gyermekrajz-kiállítás és a Tény-kép című magyar fotótörténeti tárlat. A későbbi kiállításaiban ez az expresszív forma némileg enyhült, és helyette a finomabb kiállításrendezői eszközök használata jelenik meg. Az expresszivitás erőteljesebben 1995-ben tér vissza: ekkor rendezte a Láthatatlan, formák, illatok, hangok és párbeszéd a sötétben című kiállítást. Jerger korai kiállításaihoz hasonlóan e tárlat rendezőelve ismét az, hogy lehetővé tegye a látogatók erős érzelmi és élményszerű bevonódását a kiállításba.

Jerger Krisztina már a hetvenes évek végétől jelentős szerepet vállalt lengyel kiállítások és művészek magyarországi bemutatásában, de a magyar művészek lengyelországi bemutatkozásának elősegítésén is aktívan dolgozott. A rendszerváltást követően a keleti régióra korlátozott szakmai mozgástere is kiszélesedett: például nyugat-európai városokban is rendezhetett kiállításokat. Ezek közül is kiemelkedik a londoni Barbican Centre-ben megrendezett Britain Salutes Hungary

Jerger kiállításrendezőként kiemelten kezelte a magyar és a lengyel művészi plakátkultúra kiállítási gyakorlatát. Már a nyolcvanas évektől számos grafikai kiállítást rendezett, többek között Varsóban a VIII. Nemzetközi Plakát Biennálét, majd egy évvel később a Műcsarnokban a Lengyel kulturális plakátok című kiállítást. 1990-ben pedig a londoni Victoria and Albert Museumban rendezte a Political Posters from Eastern Europe and USSR című tárlatot. Jerger tagja volt a Magyar Plakát Társaságnak is, amelynek kiállításait és tárlatait jó pár alkalommal ő maga rendezte meg.

A másik meghatározó terület Jerger kiállítási tevékenységében a textil- és gobelinművészet volt. Az első textilművésznek rendezett kiállítása az Egy függöny története címet viselte. A kilencvenes évek elején Jerger az akkoriban létrehozott Kárpitművészeti Alapítvány kuratóriumának lett a tagja, később pedig az elnöke is. Az alapítvány tevékenysége kapcsán 1992-ben a tokiói Japán Művészeti Színházban rendezte meg a Gobelin, majd pár évvel később a Szövött himnuszok című kiállítást a Sándor-palotában. 2001-ben pedig Polgár Rozsának rendezett kiállítást a Műcsarnokban Szövött kárpitok címmel.

A Műcsarnok mellett a kilencvenes évektől Jerger rendszeresen rendezett múzeumi tárlatokat. A Szépművészeti Múzeumban elsőként 1989-ben az Etruszk, majd 1995-ben a Marcus Aurelius kiállítást, ahol megmutatkozott kiváló térhasználata és -látása. 2004-es Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény nyitó kiállítását, az Auschwitz album képeit bemutató tárlatnak is ő volt a látványtervezője és rendezője. 

A Műcsarnokban töltött közel harminc év alatt Jerger az intézmény minden osztályának munkájában részt vett: a Külügyi Osztályon a Magyar Intézetek szakmai koordinálásában, vagy akár a Propaganda Osztály munkatársaként. A legtöbb időt mégis a Kiállításrendezői Osztályon töltötte, ahol vezetőként is dolgozott. Beke László főigazgatósága alatt 1999 és 2001 között a Műcsarnok főigazgató-helyettese volt. 

2005-ben újra Lengyelországba költözött: elfogadta a varsói Magyar Intézet igazgatóhelyettesi és programfelelősi posztját. Egyik első és talán legnagyobb feladata az intézet új épületbe költöztetése volt. Ez a feladat az új épület konceptuális kitalálására, az intézmény új programjainak és feladatainak megszervezésére is kiterjedt. Az intézmény a város egy sokkal frekventáltabb, kulturálisan beágyazottabb részére került, s noha méretre a korábbinál kisebb lett, kialakításában jobban a működésére optimalizált. Az új épületet 2008 végén adták át, Jerger Krisztina még 2010-ig dolgozott az intézményben. 

Varsói mandátumának lejárta után hazatért Budapestre, és főként művészeti galériákban, múzeumokban rendezett kiállítást. 2006 és 2015 között rendszeresen dolgozott a Raiffeisen Galériában, 2016-tól pedig a Fészek Művészklub kiállítási munkával megbízott munkatársa lett. Ahogy kortárs művészeti munkáiban, múzeumi kiállításaiban is az erős látványra és a koncepcionális térszervezésre helyezte a hangsúlyt, ötletei és gondolatai pedig gyakran mutattak túl a puszta látványtervezésen: tevékenysége sok esetben a kurátori munkával is keveredett, vagy erősen hatott rá. Az egyik legnagyobb hatást a Magyar Nemzeti Galériában 2015-ben rendezett, A túlélő árnyéka – Az El Kazovszkij-élet/mű című kiállítással váltotta ki, amelyben nemcsak látványtervezőként, hanem művészettörténész kurátorként is dolgozott. A Néprajzi Múzeumban 2017-ben rendezett Nők, szőnyegek, háziipar című kiállítás látványtervezőjeként egy kicsit újra visszatekinthetett a korai, textillel foglalkozó kiállítási munkájára. Jerger jegyezte látványtervezőként a 2018-ban megnyitott Antik gyűjtemény című állandó kiállítást, amelyről ő maga ekképpen gondolkodott: „Áll életem első állandó kiállítása, ami talán engem is túl fog élni, itt, a Szépművészeti Múzeumban.” 

Jerger Krisztina 2020. május 26-án Budapesten elhunyt.