TEÁTRÁLIS EXPRESSZIVITÁS

Jerger Krisztina-díj, első dokumentációs tárlat

Jászi Galéria, 2022. június 21. – július 15.

A megidézett kiállítás: Székely Vera (Franciaország) kiállítása (Műcsarnok, 1980. szeptember 5–28.) – Kurátor: Jerger Krisztina

A Jerger Krisztina-díj első átadása alkalmából egy olyan tárlatrendezés dokumentumaiból válogattunk, amelyre pályafutásának egyik meghatározó, korai állomásaként maga Jerger sokat hivatkozott. 1980-ban, a Műcsarnokban megrendezett Székely Vera-kiállításban Jerger már él a később rá jellemző kiállításrendezői erényekkel: expresszivitás, a gondolkodásra, az érzelmekre és a látványra egyaránt ható, a nézőket a térbe invitáló formák, vizuális keret, átélésre ösztönző megközelítés.

A kiállítás első terme egy épített, szűk „felvezető” folyosó volt, a Paraklétosz megöletése című album folyamatos csíkként összefűzött, olvasópolcra helyezett 12 szerigráfiája. A folyosón túl, a második teremben mintegy ellentétpárként kaptak helyet Székely fekete farudakból álló konstrukciói és felettük, a plafonról belógatott vitorlaszerű, világos textilplasztikái. A harmadik teremben Jerger a lebegő textilplasztikákat az egész termet betöltő, dinamikusan emelkedő installációba rendezte. A második és harmadik terem padlóját 5 cm vastag szivaccsal borította be, hogy a nézőben, amikor rálép, bizonytalanság alakuljon ki. A bizonytalanság megidézésével kívánta Jerger az installáció lebegő érzetének befogadását elősegíteni.

Jerger korai kiállításrendezői időszakára jellemző volt a hasonló teátrális expresszívitás: a művek, tárgyak bemutatási módját és elvét a hetvenes–nyolcvanas években egy erőteljes érzés átadására fűzte fel, mint például a lebegés és bizonytalanság élményének felkeltése Székely Vera térkonstrukciói kapcsán. A korabeli kritikák Jerger kiállításrendezői munkáját kiemelten tárgyalták: társalkotói tevékenységként értékelték, hivatkoztak rá.

Ez a dokumentációs kiállítás – a hagyatékból válogatva – vázlatos betekintést nyújt az 1980-as Székely Vera-kiállítás, s általában egy tárlat megrendezésének hétköznapjaiba, folyamatának láthatatlan aprómunkájába, egymást követő lépéseibe, operatív kereteibe. A bemutatott dokumentumok (levelezés, feljegyzések, kritikák, katalógusok stb.), nyomatok szakaszokra bontva követik le az 1980-as kiállítás megszervezésének és rendezésének – a tér berendezésének és a műtárgyak elhelyezésének – folyamatát. Jerger a kiállítás előkészítése közben a Párizsban élő Székely Verával levélben egyeztetett, a művek térbeli pozicionálása feltehetőleg (katalógus-) fotók alapján történt: jegyzetei és dokumentumai szerint a munkákat három teremre osztotta szét, meghatározva elrendezésüket és installálásuk módját.

Az 1980-as megnyitót és a kiállítótereket megörökítő felvételeken, valamint Beke László bevezetőjén túl egy válogatás is megtekinthető a kiállítást kísérő sajtóreakciókból: rögzítve, hogy a szokatlan rendezői elvre a szakma is felfigyelt, az elsők között beemelve a kiállításrendezés szempontját a köztudatba.