AZ ANYAG HATÁRÁN TÚL

Jerger Krisztina-díj, második dokumentációs tárlat

Jászi Galéria, 2024. június 18–28.

A megidézett kiállítás: Nicolas Schöffer: Vizuális művek és hangstruktúrák (Műcsarnok, 1982. szeptember 24. – október 31.) – Kurátor: Jerger Krisztina

A modernizmus nyers anyagiságának és légies elanyagtalanodásának kettőssége jellemzi Nicolas Schöffer művészetét, aki acélszobrait először negatív tereikkel, majd fényreflexióikkal, legvégül pedig időbeliségükkel bővítette ki. A konstruktivista struktúrák fémes matériáit így anyagtalan konceptuális síkokkal ellenpontozta újra és újra. Ezt a kettősséget erősítette meg Jerger Krisztina is kiállításrendezői gyakorlatával, a Nicolas Schöffer: Vizuális művek és hangstruktúrák című 1982-ben, a Műcsarnokban megrendezett kiállításban. A Jerger Krisztina-díj második átadása alkalmából e kiállításdokumentációs anyagából válogatott és kiegészített anyagot mutatjuk be. Ez a szelekció a műfajközi átjárásokra, bemutatási lehetőségekre, térkezelési módokra érzékeny kiállításrendező tánchoz, zenéhez, teatralitáshoz való viszonyára fókuszálva szűkíti az érintett személyek, események és dokumentumok körét.

Nicolas Schöffer Műcsarnokban rendezett kiállítása három nagyobb tematikus és alkotói részre bontja a bemutatott műveket. Az első terem széles merítéssel szolgált Schöffer 1955 és 1982 között készített makettjeiből, terveiből és műveiből, amelyek így bepillantást engedtek szerteágazó, művészeti ágak, területek között határokat nem ismerő gondolkodásmódjába. Schöffer koncepcióit, a monumentális léptékű kibernetikus tornyok terveit és makettjeit, illetve a műveihez kapcsolódó „performansz”-dokumentációkat – az emberi test, valamint a kinetikus és kibernetikus, a környezetre is reagáló munkái, fémszerkezetei között teremtett kapcsolatokat – reprodukciókon keresztül mutatták be az első teremben. A fotókat Jerger a plafonról lógatta le: a fal síkjától való eltávolítás, a teret strukturáló lebegés a modernitásra jellemző anyagtalanság érzetét erősítette, s szó szerint „kiléptette” a művek konceptuális jellegét a térbe. Ez – a Jergerre jellemző, mindig műfajhoz igazított, akár színpadi(as) elemeket is működtető, ma már megszokott installálás – 1982-ben,Magyarországon igen úttörő bemutatási módnak számított.

Jerger a második teremben egy sokkal koherensebb anyagot állított ki: itt kaptak helyet Schöffer tér-, fény- és idődinamikus szoborstruktúrái. A terem félhomályos, sötét környezetében a szobrokat megvilágító fehér és színes reflektorok nemcsak a szobrok szerkezetét emelték ki, de – mintegy meg is elevenítve Schöffer „fénydinamizmusát” – a falra vetett árnyékokat is a művek kiterjesztett részévé tették. A művek optikai hatásait programozott mozgásfázisok kísérték, egészítették ki a szobrok időmozzanatait hangsúlyozva.

A harmadik terem volt a kiállítás csúcspontja: a fekete fóliával besötétített térben Schöffer hatalmas, piramis alakú installációját, a Prismát (1982) lehetett látni. Befelé megnyitott terének belső falai tükörrel voltak borítva, míg a hátfalát záró vetítővászonra képmontázsok vetültek, amelyek kaleidoszkópszerűen, fragmentálódva tükröződtek vissza, az így végtelennek tűnő tükörtérben. A térinstalláció komplexitását az akusztikus közeg egészítette ki, fokozta: a piramis melletti hangszórókból Schöffer 1979-es, Hommage à Bartók című zenei munkájának – amelyet, a kiállítás alatt meg is vásárolható lemezen, Magyarországon is kiadtak – elektronikus kompozíciói szóltak. A megnyitón és a kiállítás kísérőprogramjaként a Prisma (1982) belső tükörfalai között egy „mozgásinstallációt” is bemutattak Angelus Iván és társulata előadásában. Jerger választása az után esett rájuk, hogy látta a társulat Tükrök című,(kortárs)tánctörténeti jelentőségű előadását. Angeluszék olyan népszerűségnek örvendtek, hogy megduplázták az előadásaik számát a Műcsarnokban.

Schöffer művészetében visszatérő elem volt az emberi test és a térdinamikus művei között tánccal/táncosokkal megteremtett – akár ellenpontozott – kapcsolat, akár színpadról, kiállítótérről, akár a saját műterméről volt szó (lásd például a Maurice Béjart-ral és táncosaival folytatott többéves együttműködését). Az emberi testorganikussága találkozott a mechanikus konstruktivista struktúrákkal, vagy mint például a Prizma esetében, a tükör által teremtett végtelen, virtuális és anyagtalan térlehetőségeivel. A Műcsarnokban is ez az intermediális és/vagy összművészeti jellegjelent meg: térinstalláció fényekkel, vetítéssel/videóval, zenei és táncos elemekkel kiegészülve. Innen nézve jól kirajzolódik az az út is, amely Schöffer totalitásra törekvőművészetét, a szobraiból, szerkezeteiből kiinduló plasztikai problémákon, felvetéseken át a grandiózus, épület- és várostervezési léptékekben gondolkodó architektúrákig vezette el. Jerger finoman, jó arányban elosztva vezeti végig a nézőt Schöffer művészetének ezen az ívén.

A Gesamtkunstwerk-jelleg (az avantgárd hagyományokon túl) a nyolcvanas évek Kelet-Közép-Európájára is jellemző volt: mind Lengyelországban, mind Magyarországon a színházi közegben hangsúlyosan tetten érhető volt, számos képzőművész dolgozott díszlet- és/vagy jelmeztervezőként. Szakmailag Jerger is ebben a világban szocializálódott, kiállításrendezői tevékenységére a kortárs lengyel színházi világ nagy hatást gyakorolt. Felismerte, hogy a színházi dramaturgia kiállítási szituációban is jól alkalmazható, hatásos eszköz a nézők figyelmének irányítására és a befogadás elősegítésére: számos esetben az erős látványra és a koncepcionális térszervezésre helyezte a hangsúlyt, de ötletei, elképzelései, a „kurátori” szerepet keveredve, azt részben felvállalva, túlmutattak a puszta látványtervezésen.

KÉPEK A MÁSODIK DOKUMENTÁCIÓS TÁRLATRÓL

AZ ANYAG HATÁRÁN TÚL

A megidézett kiállítás: Nicolas Schöffer: Vizuális művek és hangstruktúrák (Műcsarnok, 1982. szeptember 24. – október 31.) – Kurátor: Jerger Krisztina

Jászi Galéria, Budapest, 2024. június 18–28.

Kurátorok: Horváth Mátyás, Százados László

Közreműködők: Jászi Orsolya, Sebes Katalin, Veinelt Attila

Köszönet a kiállításban való közreműködésért: Budapest Galéria, Budapest Tánciskola Archívum, FKSE, Műcsarnok Könyvtár és Archívum, KEMKI – Artpool, Jerger Archívum, Angelus Iván, Egri János, Eln Ferenc, Hermann Júlia, Péter Petra